"Lesznek tüntetések. Lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek"
A fiatalabb olvasóim kedvéért: ezt Gyurcsány Ferenc mondta közel 13 évvel ezelőtt miniszterelnökként, amikor megszorító intézkedéseket (vagy ahogy ő akkor nevezte őket: reformokat) terveztek bevezetni. Valószínűleg a párttársait nyugtatta ezzel, hogy nem kell a népharagtól tartani, mert a nép haragja múlandó.
Igaza volt.
Bár Gyurcsány Ferenc nem volt egy kifejezetten egyenes és/vagy őszinte politikus (saját magának való ellentmondásairól nagy sikerű több részes videósorozat futott 2006-8 között) az idézett mondat viszont mijenigaztölle. Magyarország lakóinak túlnyomó többsége mindent elfelejt kb 2-3 hónap alatt, az élet megy tovább. Ez az elszólás egyébként jól mutatja, hogyan is gondolkodik a mindenkori politikai elit a népéről, ők is jól tudják, hogy a mi torkunkon mindent le lehet nyomni, 3 hónap múlva a kutya nem fog rá emlékezni.
Valószínűleg rengetegen elfelejtették már azt is, hogy a most Orbánt az utcán megdönteni kívánó Gyurcsány 2006 környékén kifejezetten ellenezte az utcai politizálást... Talán maga Feri se emlékszik már rá, hogy ezt mondta annak idején, szerencsére az internet emlékezete megőriz mindent.
Erre majd még visszatérek, mert rendkívül fontos.
Most viszont kíváncsiságból egy kérdés hozzád, kedves olvasó: te emlékszel még, hogy mit éreztél 2018 decemberében, amikor a rabszolgatörvény bejelentésének hatására rég nem látott intenzitású tüntetések kezdődtek és az ellenzék köreiben valóságos eufória tört ki? Változott azóta a véleményed, esetleg már akkor sem hittél benne? Mielőtt tovább olvasol, kérlek, szavazz!
Ha tippelnem kéne, a második opció fog nyerni: Facebookon, Tumblr-en és más helyeken posztokban/kommentekben a legtöbbször azt látom, hogy rengetegen elég komolyan hittek akkor a változás esélyében, és közülük a legtöbben ma már egy elszalasztott lehetőségként tekintenek dologra. Ezt alátámasztják a Google Trends statisztikái is, érdemes ezeket nézegetni, mert szépen kirajzolódik belőle, hogy egy-egy felkapott téma mennyi idő után cseng le, és hogy mekkora érdeklődést generál egyáltalán másokhoz viszonyítva.
Márciusra a Google Trends szerint is jól láthatóan lecsengtek a közvéleményt ideig-óráig lázban tartó témák. Örülök, hogy ezek közül az O1G jelenség iránti érdeklődés volt a legmagasabb, a jövőben is dolgozni fogok hasonlókon :)
Én bevallom, már az elején is a címben és az első bekezdésben vázolt szkepticizmussal álltam a dologhoz, főleg az "ellenzék" akcióit látva, amikről Puzsér Róbert készített januárban egy remek összefoglaló videót. Régóta kikívánkozik ez belőlem, de biztos, ami biztos alapon meg akartam várni ezzel a poszttal március 15-ét, hátha az új lendületet ad a tüntetéshullámnak... De nem adott sajnos, és számomra ebben semmi meglepő nincs. Mégpedig azért, amit többek között Tibi Atya fogalmazott meg jól: "Az O1G-ből tudjuk, hogy mi ellen, és persze fontos a nevén nevezni, miért ne maradjunk otthon, de nem helyettesíti azt, hogy miért maradjunk kint utána az utcán" - én ezt pontosan ugyanígy érzem, és nyitott kapukat dönget az, aki azt mondja, hogy ennél több kell, sok más mellett erről is írtam a beköszönő első posztban, amiben még azt is bevallottam, hogy személy szerint én rühellem az O1G-t :)
Soros-terv O1G 2.0
Nem volt azért teljesen hiábavaló ez a projekt. Nem véletlenül kapta munkacímnek O1G 2.0-t: sok tanulsága van ugyanis az O1G-jelenségnek, amire lehet építeni a folytatásban.
Megmutatta például, hogy mekkora szükség/igény van egy közös motívumra az ellenzéki oldalon, ami mindenkinek ugyanazt jelenti, és amivel pártállásra való tekintet nélkül azonosulni tudunk. Ilyesmije eddig csak a Fidesznek volt: a vallás, a nemzeti jelképek és úgy általában a nemzet, a foci...
Apropó, foci! Emlékszel még a 2016-os EB-re, amikor Magyarország egy olyan arcát mutatta meg, amit eddig talán soha nem láttunk? Én se fogom elfelejteni, milyen felemelő volt a hangulat, amikor együtt énekeltük Az éjjel soha nem érhet véget című klasszikust a magyar-portugál 3:3 után az Erzsébet téren. Voltak ott nagy-Magyarország pólós kopaszok, rasztahajú hippik, kisgyerekes anyukák-apukák, nyugdíjas nénik-bácsik, melósok és értelmiségiek... Nem számított semmi, csak hogy együtt vagyunk, és jó a kedvünk, még ha olyan jelentéktelen dolog is hozott minket össze, mint a foci.
Kicsiben hasonló volt december-januárban az O1G-őrület is, de ami nekem az egészben a legjobban tetszett a közösségi élmény mellett, hogy micsoda kreatív energiákat mozgatott meg. Elég volt például valakinek bedobnia Facebook-kommentben, hogy van 3D nyomtatója, még aznap jelentkezett egy srác, aki tud 3D-nyomtatókhoz való STL fájlt szerkeszteni a logóból, rövidesen elkészült a 3D-nyomtatott O1G-sütiszaggató, majd a kulcstartó, és még egy sor más 3D-nyomtatható tárgy. Amikor kitaláltam egy pólógrafika-ötletet, és posztoltam, egy órán belül kaptam is a kész vektoros fájlt. Az O1G Shop megvalósítására is jelentkezett önkéntesnek programozó és pólógyártó cég egyaránt, sajnos logisztikai problémák miatt elcsúszott a dolog január közepére, akkor meg már a Google Trends és a sajtóvisszhang alapján úgy ítéltem meg, hogy lecsengőben van a hype, ezért ez végül nem valósult meg, de a potenciál megvolt erre is. Kiváló ötlet volt a vasalható gyöngyből készült O1G-kokárda (az Index is lencsevégre kapott egyet március 15-én) és muszáj megemlékeznem azokról, akik matricára nyomták, hóba írták webkamera előtt, sőt, az égbe rajzolták a logót vagy a 3 karaktert.
És ez még csak egy egyszerű mém. Mi lenne, ha egy kicsit komolyabban vennénk, megtöltenénk tartalommal, és hosszútávú víziót társítanánk mellé?
Én azt látom, hogy elképesztő mennyiségű kiaknázatlan kreatív potenciál van ebben az országban, és meggyőződésem, hogy ezzel tudunk hatást elérni, nem azzal az ötlettelen és dögunalmas kínlódással, amit az "ellenzék" ma csinál.
Mi lenne, megpróbálnánk ezt a kreatív energiát egy kicsit szervezettebben (persze az alkotói szabadság maximális tiszteletben tartásával, hiszen a kreativitás kizárólag úgy működik) és együttműködve egy élhető ország megteremtésére fordítani? Ez már máshol, sokkal reménytelenebb szituációban levő diktatúrában is bevált, miért ne próbálnánk meg, vesztenivalónk úgy gondolom, már nincs. Szerintem még ha csak annyit is érünk el vele, hogy mi, akik ebben benne vagyunk, élvezzük az alkotás örömét, már érdemes belevágni - de szerintem ennél sokkal többet fogunk tudni elérni, és a következő bejegyzésekben el is fogom mondani, hogy miért gondolom ezt. Azoknak meg, akik már most úgy gondolják, mint én, és cselekednének is, itt a jelentkezési lap a belső körbe, ahol ennél sokkal több konkrétumot fogok mondani a Tervről, de persze ezen a blogon is, szóval kövessetek Facebookon, Instán, Tumblr-ön, és írhattok a már említett FB csoportban és e-mailben is. :)
