"Lesznek tüntetések. Lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek"
A fiatalabb olvasóim kedvéért: ezt Gyurcsány Ferenc mondta közel 13 évvel ezelőtt miniszterelnökként, amikor megszorító intézkedéseket (vagy ahogy ő akkor nevezte őket: reformokat) terveztek bevezetni. Valószínűleg a párttársait nyugtatta ezzel, hogy nem kell a népharagtól tartani, mert a nép haragja múlandó.
Igaza volt.
Mert én nagyon.
Elegem van abból, hogy vagy sorosbérenc migránssimogató, vagy agymosott NER-birka vagyok, nincs átmenet, nincs értelmes vita, csak fekete és fehér van.
Elegem van a felcsúti geciből és az őszödi böszméből, de legfőképp abból, hogy ha bármelyikükkel nem szimpatizálok, akkor automatikusan a másik szekerét tolom, mi több: a másik bérence vagyok.
Elegem van abból, hogy ma a politika nem több annál, hogy ki tudja hangosabban kifejezni a gyűlöletét a másik iránt. Elegem van a kormányból, aki kormányzás helyett az embereket uszítja egymás ellen, és elegem van az "ellenzék"-ből, aki ezt tétlenül nézi végig.
Elegem van a tüntetésekből. Kimegy jó esetben néhány ezer ember (legyünk jóindulatúak, és számoljunk 10 ezerrel, akkor is a kétmilliós város lakosainak 0,5 százalékáról beszélünk!), végighallgat pár dögunalmas beszédet, majd hazamegy, és várja, hogy ettől majd valami csoda folytán valami történik. Pedig Őszöd óta tudjuk, mit is gondol a mindenkori hatalom a tüntetőkről: előbb-utóbb megunják, hazamennek.
Hát LOL, Orbán már csak egy kávét kér... Forrás
Elegem van azokból is, akik leszarják az egészet, ellenben országos hisztit csapnak mindenféle random jelentékteken faszságból a közösségi médiában, mint például a szurikáta-ügy, az eurovíziós dalfesztivál minden egyes kikúrt évben, vagy hogy valakik zokni-szandálban szállnak fel a villamosra.